Sarti

2011 július 19. | Szerző: |

 Én még mindig hiszek abban, hogy véletlenek márpedig nincsenek. Hétfőn éppen megbeszéltük, hogy eladjuk a kisbuszt. Mert elmúlt 10 és mert rá kellene költeni és mert nem találunk munkát sem rá. OK. Úgy, de úgy motoszkált bennem, hogy akkor hogyan megyünk tengerre? Közben, hiába volt képernyőcsere, mégsem tudtam bekapcsolni a telóm. Visszavittük. És volt a sarkon egy lastminute iroda. Ketten alig fértünk be a helyiségbe annyira picuri. Elmondjuk mit szeretnénk, tenger, homok, 3 felnőtt+1gyerek. Kérdezi az autózást bevállaljuk-e? Mert akkor 9900. Férj kérdezi, per nap? Válasz, egy hét. Ágynemű,van. Törölköző, van. Végtakarítás-benne van az árban. Egyszerre kérdezzük, hogy mi az átverés? Mert nem hiszünk a fülünknek.  Szóval 16 óra út és megérkezel “Magyarországra”. Közvetlenül a tengerpartra. A pékbolt-pékség, a ruhabolt-divatárus, sőt kalózhajó, étterem és lovaglás is van mind-mind magyar. Hihetetlen, de igaz-5csillagos nyaralásunk volt, balatoni áron 🙂 vagy még olcsóbban?

A hely-mesés:  

Olyan, mintha a karibi térségben lennénk. A tenger tiszta, a parton alig vannak, rengeteg öböl vár felfedezésre.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!