Szeretem olvasni a kortárs magyart, egy a gondom csupán, ami szárnyaló egy gondolat. Mi van akkor, ha valamennyire ismered a szerzőt, és mi van akkor, ha úgy érzed önéletrajz ihletésű? Szerintem, igazad van, mert a szerző valahogyan mindig benne van a műben.
A kisember, aki most éppen festő-váratlannál váratlanabb helyzetekben. Az erotika, ami súrolja a pornó és a jóízlés határát. Vagy ez már régen messze van az erotikától…
