25.

2011 július 31. | Szerző: fenci |

 A mondást átszerkesztve, egy újszülöttnek minden hely új. És nekem is. Miért, miért? Külföldön élő barátnőmmel az ő kedvenc helyén találkozunk. PeCSa, azaz Petőfi Csarnok bolhapiac. Először járok itt. De nem utoljára.

Nézzük először az embereket. Több tévétársaság híradósai, színészek, normál hétköznapi emberek és olyanok, akik valamelyik évtizedben ottragadtak. Bőrszerkó, lófarok, szegecsek, kendő-el nem tudom dönteni, hogy heavy metal vagy bikini. Kisebbség és kórosan elhízottak. Rengeteg külföldi. Nagyon színes a tömeg.

Az áru. Hiánykönyvek 600ért. Mondjuk Silva Agykontrollja vagy Tolsztoj Háború és békéje. Vannak művészalbumok és könyvritkaságok. Tuti, hogy magyar irodalmat itt fogok keresni. Vannak perzsák-kézi szövéssel-ezekhez annyira értek, hogy a kiválasztásnál is maximum mosolygok. Rengeteg varrottas, írásos, kékfestő. Üveg és porcelán. Érmek és érmék. Használt ruha halmazok. És újak! Nagyon drágán! A sógoroktól behozott rágó, ketchup, krémek, mosószer stb. Bóvli és unikum. Elvarázsol. Nekem, ha piac akkor alku. Ezt nem illik, de szépen mindent visszapakolok és elmondom először vagyok itt, így mindenhol kapok kedvezményt.

És a törzsvevőknek, ugye vannak speciális árusaik, így de csakis így megismerkedem közelebbről egy régi angol márkával…Burberry