15.

2011 augusztus 10. | Szerző: fenci |

 Szerintem, ha az ember lánya este 6 után, már hetek óta csak éppen valamit csipeget, akkor este nyolckor nem kellett volna csülkös babgulyást enni, fehér foszlós kenyérrel, csipős paprikával, lila hagymával. Szerintem, ezért gyötörtek rémálmok.

Ferihegyen voltam. Jó, Liszt Ferencen. Velem volt a kisbabám is. Hogyan? A gyerekek, majdnem 13 és 19-ek. Ő mégis bébi volt! Becsekkoltunk. Elkezdték lehúzni a redőnyöket az üvegfelületen. A földre kellett feküdni. Lőttek. Ami azóta is ordít a fülemben. Beirút-Libanon. Nem vagyok egy Nostradamus, pedig jó lenne tudni, mit is vetít az álmom. Próbáltam felébreszteni magam. Sikerült. Aztán újra átéltem. Szerintem, nem tudom mi is van?