1.0Maplehttps://maple.cafeblog.hufencihttps://maple.cafeblog.hu/author/fenci-2-2/<p> Kezdem mindjárt azzal, hogy a mobil generáció minden tagjának van mobilja. Mégis egészen más dolog miatt nevezzük mobilnak őket.</p><p>A huszonévesekről lesz szó. Felnőttek, akik tele vannak álmokkal. Olyan vehemenciával kezdenek  tanulni, hogy jelentős részük bejut az egyetemre. Mások, hála az ingyenes OKJ-nek tanfolyamon okosodnak. És kinyílt előttük a világ. Valamikor érettségi táján ráébrednek, hogy az idegen nyelv megnyitja az élet kapuit. Hogy a szülőktől ajándékba kapott, máltai vagy londoni tanfolyamon, vagy az egyetemek Erasmus programjaival, esetleg batyuval a hátukon csak úgy nekiindultak a nagyvilágba az most mindegy is. Megnyíltak a határok és azonnal nekivágtak a nagy útnak.</p><p>A jobb jövőt keresik. Aki itthon szegénynek született, annak is sikerül pár év  munkával lakást, autót szerezni. Magyar gondolkodásmóddal, még mindig ez a két fő cél. És ezen célok már nem reménytelenek. Igaz, hallunk a kizsákmányoltakról is. Ők azok akik NEM beszélik a célország nyelvét. Pedig ott dolgoznak.<br></p><p>De itt vannak mindjárt azok is, akik itthon orvosnak, ügyvédnek tanultak, már dr. van a nevük mellett, ők mégis útnak indulnak. Merészek és nem ijednek meg a munkától. Hányszor hallunk orvosokról, akik festőként vagy pultosként dolgoznak. Külföldön, főleg másik kontinensen van tandíj. Híresek az európai egyetemek, sokszor mégsem ismerik el őket. Számot kell adni a tudásról vagy akár MÉG pár évet  tanulni kell. És ez a tanulás nem ingyenes. Mégis sokan belevágnak.</p><p>Néhány embert ismerek, akik egyetemet, főiskolát Európában elvégezve - elindult. Írhatnám azt is, hogy sok ilyen embert ismerek. Mindenikük azt mondta, hogy ezt a lépést nem bánta meg. Megismert egy másik életérzést. Azt nem állítom, hogy mindenki külföldön maradt. Sok embernél erős a honvágy. Hiányzik a család. Találkozik földijével vagy olyannal, akinek anyanyelve szintén magyar és hazajön. Majd pár évet itthon tölt és újra elindul. Már nem egyedül.<br></p><p>Van a huszon generációnak vagy generációban egy érdekes tendencia. Van egy lakásuk Pesten. Van egy lakásuk Magyarhonban. És, ők büszkék arra, hogy a messze idegenben is megállják a helyüket. De, állítják van hova visszajönniük.<br></p><p>:)Fiatalon összeköltöznek. Párkapcsolat az van, gyerek is és sok a házasság. Rokonság nélkül,-idegenben kötött.</p><p>Ha már írtam a 2X7ről, a huszonévesek aránya több, mint fele a vitázóknak. És MINDENIKÜK megjárta külföldet! Nyelvet tanult, dolgozott, egyetemen segédkezett-talpraesettek és keresik a lehetőségeket. És! úgy alakítanak kapcsolatokat, hogy akár családon belül is megmarad az egyén érdeke. Nem lehúzzák egymást, hanem szurkolnak, segítenek egymásnak! <br></p><p>Érett generáció és még sosem hallottam azt tőlük, hogy anyukám, te maradj a fakanálnál. Ők, a jövő nemzedéke, hisznek a jövőben. Van mosoly az arcukon! Tudnak nevetni. (Zárójelben jegyzem meg, a mosoly az első dolog, amit elveszítünk a hétköznapokban.)  <br></p>rich