<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Maple</provider_name><provider_url>https://maple.cafeblog.hu</provider_url><author_name>fenci</author_name><author_url>https://maple.cafeblog.hu/author/fenci-2-2/</author_url><title>15.</title><html>&lt;p&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14px;&quot;&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Verdana; font-size: 14px;&quot;&gt;&nbsp;Szerintem, ha az ember lánya este 6 után, már hetek óta&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Verdana; font-size: 14px;&quot;&gt; csak éppen valamit csipeget, akkor este nyolckor nem kellett volna csülkös babgulyást enni, fehér foszlós kenyérrel, csipős paprikával, lila hagymával. Szerintem, ezért gyötörtek rémálmok.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14px;&quot;&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Verdana; font-size: 14px;&quot;&gt;Ferihegyen voltam. Jó, Liszt Ferencen. Velem volt a kisbabám is. Hogyan? A gyerekek, majdnem 13 és 19-ek. Ő mégis bébi volt! Becsekkoltunk. Elkezdték lehúzni a redőnyöket az üvegfelületen. A földre kellett feküdni. Lőttek. Ami azóta is ordít a fülemben. Beirút-Libanon. Nem vagyok egy Nostradamus, pedig jó lenne tudni, mit is vetít az álmom. Próbáltam felébreszteni magam. Sikerült. Aztán újra átéltem. Szerintem, nem tudom mi is van? &lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>