Rendhagyó Pünkösd

2011 június 14. | Szerző: fenci |

 Kezdődött azzal, hogy a lányunk a teljes hétvége alatt tanul az érettségire. Nem engedi magát kimozgatni a szobából. A fiunkat, szombaton viszik-hozzák vidéki szülinapra. És akkor mi felpattanunk a drótszamárra és ismerd meg a kerületedet játszunk. Ünnep ide vagy oda, újra nyitott a zsibi. Valamikor még lengyel piacnak hívták, ma inkább ócskapiacra hajazik. És annyi az eladó, hogy legalább egy órát vándorolunk a sorok között szájtátva. Egészen őszintén, mi is kimehetnénk az árusok közé…mert lenne mit eladni. Rengeteg a könyv, folyóirat, képeslap. Aztán tekerünk a bringaútra, majdnem az autópályáig és csodálkozunk, hogy a kerületben találunk egy igazi tanyavilágot. Az út kicsit földes, kicsit sáros, vannak, kecskék, tehenek, kacsák, sőt azon sem kell meglepődni, ha megállunk cseresznyézni és megelőz egy ló meg a lovasa. Ez a minden fáról egy marék cseresznyét szuper elfoglaltság, remek tisztitókúra. 

És akkor van még két nyári nap! A fiunk, bécsi focitornán. (2.helyezettek!) Mi kettecskén a Balatont választjuk. Hal van minden mennyiségben, mint konzerv, pástétom, halászlé, sült hekk-odavagyok. A Balaton hűs vize, akkor is csábít, ha a többiek csak a partról szurkolnak. De, a sétánk során, akkora, de akkora partravetett harcsát látunk, hogy másnap óvatosabban úszkálok. Tengerszínem van, mert felelőtlenül napozok.

Lehet csak nekünk új, de az esti Siófok árvaszúnyog invázióval fogad. Zöldek és akkorák, mint a szöcskék. Senki nem vacsorázik a teraszokon, mert a tányérok, az asztalok zöldek a bogaraktól. Szegény vendéglátósok…  

Én inkább magamat sajnálom, mert végig hiányoznak a gyermekeim. Belegondolni sem merek, hogy mi lesz pár hét múlva, amikoris, egyik….