Hiány…

2011 július 2. | Szerző: fenci |

 Érzek ilyen hiányokat. Például a szép idő, nagyon hiányzik. Szabadságoltam magam hétvégére. Úgy éreztem péntek déltől – pihenek. Ez nem a balatoni fürdés ideje, úgyhogy a hiány marad.

Hiányzik a vers, s mert az idő sem kegyes, egy nagyon régi rímekbe szedett Rómeó és Júliát nézünk, lányommal kettesben.

Az időjárás bringázásra tökéletes. Lassan megszokom, hogy a bringautakon, mindenki köszön mindenkinek és az is lehetséges, hogy egy óra alatt többször is szembetalálkozunk. Még mindig kedves a lelkemnek és a testemnek is a bringa. Hármassal tekerek fel a hegyen. Máskor egyessel. Lehet, hogy ez a talpmasszázsnak is köszönhető? 

A lélek, a héten a tizenhármak voltak a sorosak. Ezek a gyermekek kis angyalok. Olyan tudásszomj van bennük, hogy hihetetlen. Pedig ugye, vakáció van. Szerdán éreztem egy kis fáradtságot, elővettem a memóriát és a szórejtvényt. Élvezték! És akkor már átvittük ezt a játékosságot a családi délutánba. Römiztünk négyesben.

És még mindig a lélek. Az NL Ezo különszámával gyógyultam. És eljutottam masszőrhöz, 4 hónap után!