Ezt aztán…

2011 június 4. | Szerző: fenci

Ezt aztán tény, hogy nem értem. A sikert! A saját sikerem.Történt ugyanis, hogy péntek reggel  szabadidőm keletkezett. És tény, hogy a mindennapi mozgást valahogy be szeretném illeszteni a hétköznapokba. És semmi kedvem a tornatermi izzadáshoz. Így sikeresen elkezdtem az UP-t. Udvari Pilates.  Igyekszem korán kelni, a harmatos fűbe a matracom leteríteni és a magnón valami klasszikus zenére elindítani a napot. Nyújtok, lélegzem egy órányit. Esetleg úszok, kb. 20 hosszt. Még az időjárás is kegyes hozzám. Mindenesetre, ez a napi egy óra mozgás, ugyanolyan evés mellett, 1,5 kilótól szabadított fel. A barátnőm azért megjegyezte, hogy lesz ez másképp. A második hét 0,5 kg. Tehát, igaza volt. Szóval, már untam az UP-t és a víz is hidegnek hatott. Nosza, két kerékre pattanok gondoltam. A gondolatot tett követte. A kukások még az utcában voltak, a kesztyűjükkel söpörték az utat előttem. Szerintem olyan autó, aki ne dudált volna nem is létezett. Még nem láttak negyvenes szőkét bringán vagy mi? Szép nagy napszemüvegem van, tuti, hogy fiatalkának hittek. Úgy feltöltődtem hétvégére, hogy ihaj-csuhaj. Komolyan mondom, hogy a 3szőke+1barnának kupéval, nem volt ekkora rajongótábora. És akkor a buszokat nem is említettem, azaz a buszsofőröket. És a buszra várókat. Valahogy eltekerek a bringaútra. Persze, hogy az íjászok kiszólnak. De a kocogók, sétálók, bringások, mind mind ismerősként köszöntenek. Ha jól látom, a bringaút 8 kilométeres hossza, összekovácsolta a sportembereket. Olvasom a táblán, hogy nekünk épült, többször fogok ide látogatni. Csak a visszafele út ne lenne, hegy és hegy és hegy…azért hétfőn méretkezem. Igaz 12 hetesre terveztem az átváltozást és csak hétfőnként vagyok hajlandó mérlegelni.  És az izom súlyosabb, mint a zsír…és ejha!

Ördöglakat, …

2011 június 3. | Szerző: fenci

 

Egy érdekes prózai előadás. Két szereplős. Nagy Sándor jutalomjátéka. Színészi teljesítménye több, mint nagyszerű. Gálvölgyi, csak hozza  a tőle megszokott figurát. Ez az előadás zárta az évadot. Viszlát színház…szeptemberben? Kérdés, hogy kibírjuk-e addig?

———

Rólam annyit kell tudni, hogy a viszonyom az autókhoz, annyi, hogy vezetem és barátaim avagy ismerőseim autójáról is csak annyit tudok, hogy kék, fehér, ezüst. Ezt meg lehet bocsátani, ugye?

Dupla élményem, élményünk! A három negyvenes, az alig harmincnak azt mondja, hogy az a klubtagsági belépő, ha ő visz bennünket a színházba. Fekete, nyitott, BMW. Egy élmény! Érezni akartuk az adrenalint és jéjéjéjéjé, sikerült! Persze nem kellett volna délután fodrászt látogatnom, mert a lágy szellő kellemesen átborzolta loknisra szárított frizurám, egyenessé. Először ülök kupéban. Hát…igen, végighajtani az Andrássy úton, érezni a bodza illatát és pesti est kellemes melegét. Aztán egy kis gyorsuló futam a Kerepesi úton. Kellemesen indul a nyár…

A nyelv

2011 június 2. | Szerző: fenci

 

Summa summárum, bizonyítvánnyal a kezemben, vallom, hogy a saját anyanyelvedet legalább olyan jól kell ismerned, mint azt a nyelvet, amiből fordítasz. Felfedeztem magamnak a tintát. Mármint a kiadót. Érdekes és érthető tanulmányokat publikálnak. Azt mondom erre a könyvre, hogy megrendeltem, átvettem, belelapoztam, majd annyira érdekes volt, hogy csak olvastam és olvastam. Sajnáltam, hogy nincs szabadnapom az azonnali olvasásra.

A nők

2011 június 1. | Szerző: fenci

 Vasárnap három hatvanas hölgy mellett hallgattam, koncertet. A koncert majdnem teljesen angol nyelvű volt. A helyi képviselő éppen mellettünk haladt el, amikor megemlítettem, hogy szeptembertől nyugdíjas angol klubot szerveznék:) Rábólintott az ötletre, a művház megfelel a célra.

 A hölgyek véleményéről akartam írni, miszerint egy nő élete olyan, amilyennek a férfi teszi. Mert, a családfenntartó dönti el, hogy kocsmázik avagy utazik a család. Hogy csak a városod ismered meg vagy kitágul a világ.

És tegnap a huszon, harmincasok témája volt ugyanez. Jól kell férjhez menni ez a nagy tervük! És az, hogy eltartsák őket. Itt csak az az érdekes, hogy van jogász, van tanár, van könyvtáros, sőt orvos is a csoportban. Mindannyian egyetemet végeztek. A téma számomra érdekes, mert hiányzik a MI a család fogalmából.

Ajándék a …

2011 május 30. | Szerző: fenci

 Az ajándék a szülőknek érkezett a gyerekektől. Így a gyereknap rendhagyóra sikeredett. Európa nyitva áll. Elég, jó időben találkozni valakivel, akinek tetszik a játékod, mármint a tenisz és máris nyílnak külföldi lehetőségek. A bemutatkozás a lányomnak német részen, egyéni és páros győzelemmel kezdődött. Azt csak reméljük, hogy a kapu most már tárva-nyitva áll. Nagyon szerényen 24 óra elteltével megjegyzi, hogy a tv végig “vette” a meccsét. 🙂

Mi,itthon maradottak, a fiammal megyünk meccsre. Kedvenc csapata az MU veszített, kedvetlen kedvesen megjegyzi, hogy nem baj ő majd gólt lő. És a csapat egyetlen gólját 6, azaz hat játékost kicselezve ő lövi. Ha láttátok volna azt a büszke apát. De, olyan szülő is volt, aki még 20′ elteltével is azon csodálkozott, hogy ez, hogy lehetett. Mit kell ezen csodálkozni 🙂 Valamiért 120 gyerekből, 3 hét alatt, kiválasztották! Ez most hab a tortán.

Nem akarok gondolkozni-csak ünnepelni akarok. A platánsoron buli van, odabringázunk. Pedig…annyi lenne a házim, mert vizsgázom a héten. Ráér, ugye? Egy kis hinta, de sem ugrálóvár, sem lovaskocsi nem játszik csak egy darab focilabda és figuráznak vele a srácok késő délutánig.

Sisters

2011 május 27. | Szerző: fenci

 A
young wife sat on a sofa on a hot humid day,

drinking iced tea
and visiting with her mother. As

they talked about life, about
marriage, about the

responsibilities of life and the obligations
of

adulthood, the mother clinked the ice cubes in
her

glass thoughtfully and turned a clear, sober
glance

upon her daughter.

‘Don’t forget your
sisters,’ she advised, swirling

the tea leaves to the bottom of
her glass. ‘They’ll

be more important as you get older. No matter
how

much you love your husband, no matter how much
you

love the children you may have, you are still going

to
need sisters. Remember to go places with them now

and then; do
things with them.’

‘Remember that ‘sisters’ means ALL the
women.

your girlfriends, your daughters, and all your
other

women relatives too. ‘You’ll need other women.
Women

always do.’

What a funny piece of advice!’
the young woman

thought. Haven’t I just gotten
married?

Haven’t I just joined the couple-world? I’m now
a

married woman, for goodness sake! A grownup! Surely

my
husband and the family we may start will be all I

need to make my
life worthwhile!’

But she listened to her mother. She
kept contact

with her sisters and made more women friends
each

year. As the years tumbled by, one after another,

she
gradually came to understand that her mother really

knew what she
was talking about. As time and nature

work their changes and
their mysteries upon a woman,

sisters are the mainstays of her
life.

After more than 50 years of living in this
world,

here is what I’ve learned:

THIS SAYS IT
ALL:

Time passes.

Life happens.

Distance
separates.

Children grow up.

Jobs come and go.

Love
waxes and wanes.

Men don’t do what they’re supposed to
do.

Hearts break.

Parents die.

Colleagues forget
favors.

Careers end.

BUT………

Sisters
are there, no matter how much time and how

many miles
are

between you. A girl friend is never farther away

than
needing her can reach.

When you have to walk that
lonesome valley and you

have to walk it by yourself, the women in
your life

will be on the valley’s rim, cheering you
on,

praying for you, pulling for you, intervening on

your
behalf, and waiting with open arms at the

valley’s
end.

Sometimes, they will even break the rules and
walk

beside you..Or come in and carry you
out.

Girlfriends, daughters,
granddaughters,

daughters-in-law, sisters, sisters-in-law,
Mothers,

Grandmothers, aunties, nieces, cousins, and
extended

family: all bless our life!

The world
wouldn’t be the same without women, and

neither would I. When we
began this adventure called

womanhood, we had no idea of the
incredible joys or

sorrows that lay ahead. Nor did we know how
much we

would need each other.

Every day, we need
each other still. Pass this on

to all the women who help make
your life meaningful.

Tévénézés

2011 május 25. | Szerző: fenci

 Kiül elénk a pulpitusra. Kezdi azzal, hogy a tévé célja az, hogy elbutítson, hogy elhidd azt, hogy ha felkened magadra azt a kencét szép és fiatal leszel. Ha felveszed a pénzt, egycsapásra megoldódnak a pénzügyi gondjaid. Kedves fogyasztó csak! a reklámozott termékek a jók, csak ezeket szabad megvenni. A híradóról beszél. Halál, halál és halál. És csak és kizárólag rossz! Mert ez kell a népnek. Beszél a VVről, hogy ennyire buta a magyar, hogy ilyen emberek élnek itt.

Aztán, mivel író ember is, egy mondattal dícsér. A Duna tévét, állítólag műsoraiknak 80%-a kulturális! Pár perc és bevallja napi öt órában bámulja a dobozt! És röhögve teszi hozzá, mert addig sem zavarja a család és nem kell beszélgetni. És, ha már a beszélgetésnél tartunk, ki ne ismerné a háttértévézőket. Tudod? Hazajön, minden szobába beszédet kapcsol, majd órákon át végzi a dolgát. Vagy? A brazil szappanopera nézőket. A világ azon részén sok az analfabéta és ez látszik a filmeken, mert egy mondatot ötször ismételve lassan próbál a főhős a nép szájába rágni.

Namármost be kellene vallanom, hogy én nem tévézek. VV-mi is az? Reggel átfutok a híreken, majd az órákon kibeszéljük és máris tudok mindent. Ajánlanak filmeket, akkor azt kölcsönzöm és megnézem, néha heti egy film, néha egysem, néha három. Sajnálom az időmet a tévézésre-én olvasok helyette, de! ha már a tévézésről volt szó, megnézem a nagy Duettet és tetszik. Hát még akkor, hogy tetszene, ha a reklám kevesebb lenne. És kiválasztok egy filmet, mert benne vannak a kedvenceim, mint Kiefer Sutherland vagy Michael Douglas: A testőr

És akkor egy hétig nem kell! tévéznem, azaz beszélgethetek.

Színházba

2011 május 24. | Szerző: fenci

is járok. Az este, Varró fordításban, A kriplit néztük meg.

A képen Kulka János. Schell Juditot kerestem, hogy megmutathassam vénasszonyként, bajusszal elrondítva, de őt nem találom. Ha nem látom a műsorfüzeten a nevét nem is ismerem meg.

Kicsit kötelező színház látogatás volt ez, mert nekem is kötelezően  kellett fordítanom a színműből. Remek szereposztás,nagyszerű játék, mégis unalmas darab. Ez az én véleményem.

Ami nem az én véleményem és vitatkozom is vele. Tanárunk szerint, attól még nem értelmiségi valaki, akinek van színházbérlete, de egyetlen könyvet sem olvas el egy évben, viszont napi 4-5 órában tv-t néz.

Én olvasok

2011 május 20. | Szerző: fenci

 Az utóbbi órán az olvasási szokásokról  volt szó. Míg Magyarországon pl 2010ben 13000, azaz tizenháromezer könyv jelent meg. A felnőtt lakosság 20, azaz húsz százaléka olvas. Kimutatások, felmérések, és lehet, hogy igazak 🙂 Én azért, most kötelezően, azaz ajánlottan szakmailag fejlesztem magam.

A  Bartók rádióban  elhangzott műsorok lapokra fűzve:

Kálmán és Nádasdy nagyon érthetően 3 percben értelmezi a mai magyar nyelvet. Élvezet az olvasása.

És aztán fordítási bakik, Borbás Mária füzetéből:

Szemezgetek:
” A lövéseket a szobalány adta le, akit a férfi még halála előtt megfojtott.”
” A bűnbak bégetése árad munkáiból.”
” Amikor a nőstény farkas elvonul föld alatti odújába, hogy világra hozza az almát…”
” A magas fiatal nő egy sereg tekintélyesnek látszó férfi között ült, akiknek semmi más nem hiányzott, csupán a farok, hogy az elképzelhető legszebb majomutánzatokká váljanak.”

És valami, ami lehet, hogy csak nekem új:
Van olyan könyvesbolt, ahova az ott megvásárolt könyvet, ha két héten belül visszaviszed-visszakapod az árát 500,-Ft levonásával!

Oscar Wilde

2011 május 17. | Szerző: fenci

 Egy igazi úttörő volt. Éppen Wilde-ot fordítok, amikor megnézek egy filmet. Lady Windermere’s Fan, az eredeti mű. 1930-ból. Ez az az idő pontosan, ami közel áll a szívemhez. Kalap, kesztyű, táska. Divat. Bálok, klubok, opera. De jó lett volna valahova Amalfi partjaihoz születni, olyan, 1915-ben!

A good woman, Jóasszony.